Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Farfalla

Pillangó száll magasban, szabad légben kis billenő, pillekönnyű tündérbogár, színes szárnya büszkélkedő. Párját várja hogy megtalálja, fa lombjain megpihenő, élénk kékek és pirosak rajzos szárnyán emelkedő.

Rózsatündér

Ringó-hintó, rózsakehely, sárga porzós illatos. Sötétbordó bársony szirmán gömbölyödő érett harmat, tüskéiből meredély , zöld levele napot áhít, egészében tünemény. Méhecskeraj, felé szálló, illatfelhő vonzza mind, rózsatündér felkészülve virágport hint, csodaírt.

Tenger

Sziklaszirten, égszínkékben ringatózó. Mélység hullámai közt lengedező korallok pirosan, rózsaszínben táncot járnak. Citromsárga csikóhalak rajban úsznak, karikába csavarodott tengeri virágállatok lassú ölelései közt. A barlangokból halak és rákok leskelődnek, mint csillogó gyöngy, szemük úgy les. A buja színek világában fénycseppek szállnak a térben, harmóniában élő csendben, égszínkéken ringató sós tengeri vízben.

Hegedű

Vidám város vidám vásárában táncot jár egy hegedű, hangjegyekkel húrjaival emberek közt énekel. Táncot jár a háztető, táncot jár a tér is, ritmusra énekelve táncot jár az ég is. Domboldalon hullámozva a kis utcák kanyarodnak, jobbra-balra, balról jobbra, le-fel, fel le bukdácsolva kikövezve irányt vágnak. Majd a vonó ugrik egyet a dallamot húzza, vonja, az emberek kíváncsian pillantgatva jobbra-balra balról jobbra, le-fel, fel le kézen fogva forognak, egy körtáncban egyesülve égbe szállnak boldogan.

Libás bögre

Három virág kék táncot lejt 
sárga mezőn öt szirommal,
kicsi liba várva várja 
csipegetve vidáman, 
kék masnival a nyakában 
sárga mezőn lépegetve
naplementét magában.
Ez a bögre hej de vidám 
kicsi mese róla szól
majd ha felkelsz reggelente
ízes teát megiszol.   

Nyírfák

Nyírfákkal vagyok a folyóparton. Fehér törzsű fák, beleolvadva a víz színébe. Csak állnak. Tíz - húsz éve nőnek, egybefolyva a vízzel. A foltok levegő röptéiben csapdába ejtik a fényeket, már már átlátszóvá téve a fákat, a naplementében. Lég - fény színek impresszionizmust idéznek, festő kell hogy megörökítse a csodát. A szemközti part alig látszik mégis testközelségű domboldalai beleolvadnak a villódzásba, néha csak pöttyöket látni, néha foltokat, ahogy a fény a színekkel játszik. A fény színek belecsobbannak a tájba, a folyó hullámain ringatóznak kicsit, és tovább libbennek, mint a tiszavirágok melyek csak egy napot élnek.

Élni akaró kis fa

Akác bokor, nem is fa. Vékony kis törzse több ágat érlelt, vidáman csavarodott fel-le, felelőtlenül törekedve több irányba. Ám az élőt megmérgezte az áskálódó. Kígyó fészkelt a tövébe, elszáradtak levelei, nem hoz virágot sem már. Pusztító kígyó ez, semmire sem jó. Hogy jött elő és honnét, nem tudja senki. Miért szívja az erőt el amihez hozzáér? Miért dermeszti meg a bokrot mint a sokkoló félelem? A bokor ágainak egy része karmokként mered szét. A kígyó mégsem rak fészket, nem érte el célját - sziszegve még de figyel, szétnéz háta maradhat de már nincs esélye... A kicsi fa tüskéket növesztett gyökerénél, a kígyónak már nem kényelmes ez a hely. bár felmegy még és szétnéz, utoljára, más helyet keresvén magának. Elvonul a veszélyes fenevad. A fácska ágakat hajt tüskéiből....

Az edény

A beavatás serlege. Beavatás a tudásba, ősi Egyiptom titkaiba. Oldalába szemek vannak belevésve, jelképei a titkos látásnak. Forrás fakad belőle, egy korty és kinyílik egy másik világ. Mindenkinek mást jelent a tudás eme kútja. A másik világ: másik világ. Olyan mint a miénk. Lépcsők vezetnek a kertek felett, mozaikos kockás mintázata egy-egy mondat. A lépcső alján arc figyel, egy óriás vagy csak egy délibáb? nem tudni. Ahogy megyünk, pálmafák, házak, téglafalak, lakókocsik kerülnek utunkba. A mondatok mint kockakövek utunkba állnak, tanítanak. Mindegyik egy tanmese. A lépcsők végén templom áll, hatalmas virágok között. Új élet szimbólumai, új városban, új világot teremtve. Nekünk már nem kell semmit sem tenni, a paradicsom az út végén készen áll, azt várva mikor lépünk be a kapun, hogy kipihenjük az út okozta fáradalmakat. Mi teremtjük világunkat.

Hiányzik a semmi.....

Hiányzik a semmi. Az elmúlt karácsony. Elveszett valami. Nem tudom mi. De ne várd meg míg elmegy ha szereted. Aki szeret nem mondja meg, csak ölel. Karácsony 8 személyre, karácsony 6 személyre, karácsony 4 személyre, karácsony a Haupt Banhoffon. Megijedtem és féltem, egyedül. Karácsony két személyre. Vagy háromra. Az elmúlás álcázza magát. A karácsony elrepült messzire. Várj míg ölelhetsz, míg tart ez a semmi, és a többit zsebre teszed. A magány átmegy időtlenségbe, mindkettőt érezni - lehelet a fákon, az idő szele mozgat mindent. Tavasz van, a tavasz nyárba ment át, orromba tolakszik a monszun szaga.

Etetés

- Zacskós levesporból, töltött paprika zöldbabfőzelék rántotta húsos szendvics párolt zöldbab rakott kelbimbó, palacsintát bodzaszörppel, pita lángos paradicsomleves? És a húsleves babpörkölt nyúlgerinc - sült csirke melegszendvicsezik - piskótatekercs a bécsi szelethez tonhalas saláta krumplipüré?
- Igazán körömpörkölt oldalas pizza csokoládétorta kecsketej rántott mozzarella gyümölcsleves. A hurkának kolbász, véres hurka becsinált leves gulyás és zsemlekocka, uborkasaláta tejföllel majonéz paprikás krumplinak tűnik.....
- Humusz giliszta, horgászunk tejberizs kakaóvajjal szájba telibe?
- No humusszal hamburgerezz rósejbni hagymakarika mexikói köret. chili por.Por.
Powered by Blogger.hu